"Az XML halott."
-magamnak vezénylek, magam hajtom végre :)
Meglepő Ars Poetica attól, akinek hivatalból rajongani kellene érte... de megnyugtatva a címmel felzaklatott hívőket: halott alatt természetesen nem azt értem, hogy a jövőben nem fogják/fogjuk használni, mert fogjuk. Ma beláthatatlan, megjósolhatatlan, de még biztosan hosszú (egy fejlesztő élettartama vonatkozásában örökkévalóságnyi) ideig lesz az informatikai kultúra és infrastruktúra része.
Persze ha az objektum (pl. CORBA) alapú WWW erősödik meg talán kissé eltérő fazonja lenne a jelennek, de egyelőre a "szappanos bürokraták" (pl.: XML alapú webszolgáltatások) állnak nyerésre... ám valójában mindegy.
Miért halott akkor? Abban az értelemben halott, hogy nem embernek való, hanem a gépek (szoftverek) közötti kommunikációban tökéletes. Magam persze mazohista vagyok, így szerintem DocBook XML fájlok (például a Javát tanítok könyv, vagy az XML bevezető laboranyag) írására mezei szövegszerkesztőnél erősebb eszközt bevetni szentségtörés. (Lehet erőltetni 1M alatt a NetBeans editorát, de e fölött szükségből /java.lang.OutOfMemoryError/ úgyis visszaváltunk az emacs-ra.)
Könyvírás a jelenben
Pötyögöm a DocBook XML 5 logikájában a mindenféle XML tagok közé a tartalmat, közben átgondolom, javítom, átírom, majd validálom, bosszankodok, doksizgatok, "megyek és átgondolom az életem" és ezeket iterálom.
Könyvírás a jövőben
Nagy ugrás után a természetes nyelvi feldolgozásban és a tudatmodellezésben után...: beszélgetek a könyvíró programmal: "így van ez, ilyen tapasztalatom volt ezzel a feladattal a laboron; másik cikkben azt olvastam, hogy; ezzel ellentétben van egy olyan érzésem..." a mesterségesen intelligens könyvíró program a fejlesztendő könyvem világának egy belső reprezentációját gondozza, amiről én kb. ugyanazt gondolom mint ő, ezért mesterségesen intelligens. S itt az már a triviális lépés, hogy kinyomja nekem DocBook-ban is.
Nos erről hittük 50 éve, hogy sima ügy, mert a sakk a nehéz, de éppen fordítva igaz: a sakk unalmas, de még csak nem is játék (a gépeknek, hiszen nincs benne semmi véletlen).
De látszik egy reménysugár: az Orch OR tudatmodell. Még távoli, de a természetes nyelvű interfésszel ellátott, az emberéhez hasonló belső mentális modelleket karban tartó programok alakítják majd át a webet és a szoftveripart. Felváltja majd az "XML-es bürokraták" korát az intelligens programok kora. Az előzőben az ember az alany, az utóbbiban a gép már kevésbé alárendelt. De ez még odébb van, ezért nem féltem tegnap (2011. április 21.), hogy a szemantikus web (populárisabb nevén: Sparql Skynet) öntudatára ébred és valóban reggel munkába jövet egyetlen terminátorral sem találkoztam.
