Korábbi posztunkban már tisztáztuk, hogy a Futball Zombik nem a programozás labor védésére készülő, a lázas robotfoci fejlesztéstől támolygó hallgatóink folyama, hanem a Quantum Consciousness Soccer Simulator (QCSS) referencia csapatának neve, amivel egyszerűen arra utalok, hogy jelen pillanatban mennyire keni-vágja ez a csapat a foci játékát.
Ám jelen címünk is magyarázatra szorul. Nem kicsit megalomán, ellenben ha a QCSS modellje valóban működik a világunkban, akkor elképzelhető, hogy a szurkolók "kvantum tudatos" támogatása hamarosan a foci világának tetejére repíti a magyarokat. (Különben is: a kitalálónak, fejlesztőknek nagyot álmodni kötelező.) Sajnos két lábbal nézve a modellnek nincs realitása, lévén csupán egy (azért igen) izgalmas ugrás a sötétbe, ezért lássuk előbb a poszt kézelfoghatóbb céljait. A végén persze naná, hogy megadjuk majd a tuti receptet a foci vb megnyeréséhez!
- Legközvetlenebb cél csapatok toborzása a kvantum-tudatos foci szoftveres fejlesztéséhez-teszteléséhez, amelyet egy programozói verseny formájában képzelünk majd bebootolni: itt a kapcsolódó (CALL FOR PARTICIPATION IN PROMOTING THE CONCEPT OF QCSS) felhívás. Jól jönne, ha ezt tovább tudnád replikálni olyan műhelyek felé, ahol esetlegesen van programozói érdeklődés-affinitás.
- Ezzel párhuzamosan most januártól a programozás kurzus laborgyakorlatát már a QCSS (C++/Boost ASIO) platformra alapozzuk majd (ez egyben - a szabad tanárválasztás jegyében - nem burkolt fenyegetés volt a potenciális hallgatóknak, hanem éppen hogy ez a mézesmadzag).
Kvantum-tudatos foci
Mi is ez? Csak két mondatban, részletesebb kifejtés az imént linkelt felhívás kapcsolat részében van. Tehát röviden. A lényeg könnyen megragadható a robotfocival összehasonlítva (amelyben a kurzus hallgatóinak van mérnöki gyakorlata), itt van ugye a szerver, amely szimulálja a focit, ehhez csatlakoznak a játékos kliensek és az esetleges edző kliensek, mindösszesen olyan huszon-valahányan. A kliensek megkapják a szervertől a játék aktuális állapotának (zajjal is terhelt) kódolt formáját, amelyből kihámozzák a lényeges infókat. Ez a hámozás az érzékelés: mit látnak a játékosok a pályán, mit hallanak stb. S ezek alapján elküldik a szervernek, hogy éppen mit tesznek/válaszolnak: rúgnak-rúgnák a lasztit, mozognak-helyezkednének, fordulnak-szétnéznének stb. amely parancsok alapján a szerver aktualizálja a játék állapotát és így tovább a lefújásig...
Ezzel szemben a QCSS szerver nem szimulál, hanem a jelentkezett kliensek szimulálnak. Minden csatlakozott játékos és szurkoló a saját valóságában (a külső megfigyelő számára a képzeletében) szimulálja, hogy éppen hogyan alakul a játék és szimulációs ciklusonként, vagy néhány ciklusonként felküldi a szervernek a képzelete állapotát. A szerver pedig csupán választ a beküldött érvényes (pl. időben megérkezett) képzeletek közül egy olyat, amelyet kiküld az összes csatlakozott kliensnek, akik ezt innentől a közös valóságnak fogadnak el és megint elkezd dolgozni ebből kiindulva a képzeletük és így tovább a lefújásig...
(Az már csak a kokcáknak érdekfeszítő, hogy a QCSS-nél nincs "kihámozás" - egy valódi azonnali élményt ad a csapatok programozása a fejlesztőnek.)
Izgalmas dolog a választás: annak a kliensnek a beküldött képzeletét inkább választja ki a szerver, aki eddig már sikeresebben jósolta meg a jövőt (lásd a kapcsolódó publikációkban a kvantum-tudatosság függvényt); illetve például a jelen pillanatban rögzített algoritmus szerint az összes hazai szurkolónak annyi az ilyen induló "valóság alakító" ereje, mint egy játékosé - ezzel konkrét értelmet adtunk annak a szokásos edzői mondatnak, hogy "a közönségünk volt a 12. játékosunk". Persze vannak további fonomságok is, de ezek még megülnék a gyomrunkat.
Egy további különbség - a kockák számára egyben nagy kihívás - a kliensek nagy száma: a Bernabéu stadiont szimulálva 80.000 szurkoló ágenssel kell dolgoznunk a stadionban... csak gondolj bele, hogy egy Linux-os PC hány processznél hal meg... és máris érthető a kihívás - ha nem, akkor még nem vagy elég kocka :)
A foci vb megnyerése
Itt már óvatosan kell fogalmazni. Maga a recept egyszerű, a szurkolóknak egy előre kitervelt közös stratégia alapján kell nézniük a meccset (és egyben látniuk a jövőt), hogy "valóság alakító" hatásuk minél erősebb lehessen. Nem kell semmi misztikus dologra gondolni. Hiszen ha meccset nézel tipikusan most is sok esetben fogod sikerrel megjósolni, hogy kinek megy majd a passz stb. Egyszerűen egy közös recept kell, hogy adott minták esetén hogyan képzeljük a jövőt. Az óvatosság pedig azért kell, hogy elkerüljük az asszociációt a "koncentráló QCSS szurkolói magról" a Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats) c. film néhány jelenete és a valóság tragikus szívmegállásos esetei között. Ezért inkább a következő cikk focis részét jelölöm meg tipikusan ars poeticámul: A tizenhatodik félidő, Az ember tragédiájának alternatív folytatása – focis parafrázisa.
